Gigitravel - here and there: 2008

2008. július 12., szombat

Szlovénia -1. nap

most csak elöljáróban annyit, hogy tehát holnap a 12.50es vonattal indulok Ljubljanába. reményem szerint fél 10re ott vagyok este, és egy kedves szlovén lány és barátjának koliszobájában csövezhetek másnap reggelig, amikor tovább buszozom Secoljve-be, ahol a tábor lesz.

az előzetes hírek szerint rajtam kívül egy belga, német, szerb, bosnyák és francia önkéntes lesz, valamint egy szlovén és egy bosnyák táborvezető srác. rajtuk kívül a nemek aránya egyenlőre nem tisztázott. ami most kivételesen egyedül a munka miatt érdekel.

tehát a feladat pontosan:
reconstructing some salt fields
help Rinaldo the last salt-worker, by the traditional salt-harvesting
raising awerness through the media

ennél közelebbit sajnos nem tudok egyenlőre úgyhogy lehet róka, lehet nyúl.. mindenesetre nagyon izgulok, és már várom a kéthetes túlélő túrát és az egésznapos izomépítést :) tehát nincs kedvem igazából a médiában népszerűsíteni, őszintén szólva inkább épitkeznék a napon.. :)

na majd írok, ha hazajöttem. addig igyekszem jegyzetelni legalább néha, hogy eszembe jusson valami..

jajj és hát Libanon

előre jelezném, hogy teljesen esélytelen összefoglalnom az egész 8 napot, amit ott töltöttünk, így nem is próbálkozom vele, a képeket érdemes nézegetni, azok megmutatják merre jártunk, mit láttunk.. és ráadásul sokkal sokkal több élmény ért Libanonban mint Szíriában, sokkal több emberrel találkoztunk, beszélgettünk, velük ettünk, éltünk.

a főbb progampontok, tehát vasárnap délután érkeztünk Beirutba, ahol hostunk Roland és Jozef vett fel minket a buszpályaudvarról és rögtön feltranszportált a hegyi faluba, ahonnan a képeken látható meseszép kilátás nyílik, és rögtön megismerkedtünk egy rakat helyivel. éjjel rögtön belecsöppentünk a méltán híres beiruti éjszakai életbe, az El Bar nevű helyet belülről megtekintvén.

másnap pihenésképp kisebb nagyobb megszakításokkal 2ig aludtam én személyszerint, majd strandolás következett, majd éjszaka séta a városban, down town és háborús emlékek megtekintése.

kedden a délelőtt első felében elkisértük Roland-t bírósági ügyeinek intézésére, melynek kapcsán esélyünk nyílt betekinteni a helyi igazságszolgáltatás rendszerébe. majd ezután találkoztam az első és egyben utolsó muzulmán nővel, akivel szót váltottunk (de egyébként egyébként is alig találkoztam eggyel is) ő nagyon finom helyi kenyeret sütött nekünk. ezt követően a saidai őrvárat tekintettük meg, ahol kisebb portfolio méretű képtömeg készült rólam. a délután további részében a szappanmúzeumban tettük tiszteletünket, amihez egyébként respect. ingyenes, és annyira profin meg van csinálva, hogy hinnye. este Tony (kettesszámú hostunk) lakásában vendégül láttunk két barátot, akikkel együtt néztünk EB meccs ismétlést, valamint többszöri kísérletet tettünk füstkarika fújásra a hubblebubble-lel, ami egyébként a nargile/argile/vizipipa helyi neve.

a szerdai napot gyakorlatilag teljes egészében frissen szerzett babysitterünkkel, Tonyval töltöttük, meglátogattunk számszerint egy várat, két kápolnát, egy monostort és a cédrusokat. a nap további eredménye, hogy figyelmetlenségből a kocsiablakán kilógó részem istenesen leégett, ezután ezt kezeltem..

csütörtök byblos meglátogatásának napja volt, valamint este az első éjszaka töltése fent a hegyi faluban (ami megérne egy külön mesét, de erre most képtelen vagyok, így az érdeklődőknek alkalomadtán személyesen), este közös punnyadás a falubeli kommunával, majd a török-német EB elődöntő közös megtekintése, hazafelé élvezetes Tony-Haiko veszekedés/békülés megtekintése, majd kidőlés..

a pénteki nap viszonylagos punnyadással telt első alkalommal. az egyedüli program a sokáig alvás, a pihenés, valamint az esti bulira való lélekben való felkészülés volt. a nap extra élménye volt, hogy megtudtam, hogy a fürdőszivaccsal képes vagyok 3 liter vízben tökéletes fürdést végezni. este a buli újabb rendkívül érdekes szociológiai élményeket adott (nem az elsőt, és közel de közel sem az utolsót, hátmég ha arra gondolok, amiket majd ezután látok még.. hajjajjj :)).

szombaton én és Roland hajnali kelést választotta szemben Márkkal akinek volt esze és egész délelőtt aludt.. tehát mi konkrétan hajnalban keltünk, 3 órás alvás után, konkrétan azért, hogy megkezdhessük életem egyik legrosszabb napját. erre nem is akarok visszaemlékezni :) igény szerint szintén személyesen.. :D de az este legalább jól alakult. rég nem sétáltam ennyit, és főleg nem beszélgettem ennyit, ennyi emberrel, ennyi dologról :) éljen a beszélgetés! :D

a vasárnapi nap egyben az utolsó teljes libanoni napunkat is jelentette.. konkrét program nélkül, gyakorlatilag a pakolás, búcsúzkodás, ígéret osztások jegyében telt. este ismét lementünk Tony lakására, mivel másnap innen egyszerűbb volt megközelíteni a buszpályaudvart, bár végülis iránytaxival mentünk, de ez az eredeti elképzelések tekintetében merőben irreleváns. így tehát hétfőn délben beültünk egy taxiba, mely reményeink szerint gond nélkül átszállított volna minket Damascusban. itt is volt vicceskedés, szintén személyesen... :)

a hazautunk azt hiszem meg volt átkozva, véleményem szerint Roland volt, bár erre nincs (egyenlőre) konkrét bizonyítékom, de rajta vagyok a dolgon... eközben az egyetlen átokmentes dolog Yunus és istanbuli egy napunk volt, ezt el kell ismernem :) szóval Yunus, te könnyítetted meg azt a hetet :D ehelyütt köszönet! :) see you in october! :)

így hát én indulásomtól számított jó sokadik napon július 5-én szombat délután megérkeztünk Magyarországra piciny hazánkba.

értékelésképp nem sok mindent tudok elmondani, de azt mindenképp, hogy ez az egy hónap több szempontból is megváltoztatta az életem :) (hű ezek a nagy szavak :))

hát, ennyi...

ja, és szlovéniáról utólag legalább valami hasonlót tervezek..

Lebanon, i will be back!! :)

kép utánpótlások

2008. június 21., szombat

Palmyra, Damascus

tegnap, vagyis 20an reggel elindultunk Hamabol Palmyra fele, ami Sziria fo nevezetessege, olyan mint afimia csak kb 10szer akkora, romai korbol maradt varos, erdekes tortenettel, es valoban lelegzetelallito kornyezet. a buszon utkozben mellenk ult egy nemet srac, akirol kozben kiderult hogy mar elotte nap talalkoztunk vele az egyik halott varosban, csak napszemuveg nelkul nem ismert meg minket :) tehat vele indultunk el korulnezni, de aztan szetvaltunk, mert o ket nap alatt akarta bejarni a terepet, enkunk pedig csak kb 3-4 orank volt erre. kepek szinten mellekelve, nem nagyon tudnam elmeselni, inkabb latni erdemes. ezutan az 5os busszal indultunk Damascus fele, ahol akkor meg nem tudtuk hol fogunk aludni. lenyeg, hogy aki hostunknak igerte magat felszivodott, igy este olyan fel 11 egy 6-7 szalloda utan megtalaltuk a megfelelot. ezutan mivel mindketten kisse fel voltunk spannolva az este esemenyei miatt, nekivagtunk meg az ovarosnak, es kb fel 1 fele ertunk haza, de nagyon hangulatos ilyenkor es meg tele van emberekkel. a mai napon vegigjartuk a Nemzeti Muzeumot, az Umayyad mecsetet, az Azem Palacet, es a Citaldellat, amit csak korbejartunk, mivel kiderult, hogy latogatoktol elzarva tartjak, de meglehet, hogy ma este lesz ott egy koncert, amire el tudunk menni. illetve csatalngoltunk a bazarban is..

hat ennyi a potlas, most mar igyekszem nemileg naprakeszebb es igy reszletesebb lenni... :)

Afimia, Death Cities

ezek a helyek kerultek megnezesre 19-en csutortokon. egy oreg mercedest vezeto bacsi volt a soforunk es egy kaliforniai vilagutazo az utitarsunk. Afimia egy romai korbol megmaradt varos maradvanyai, nagyon nagyon szep, viszont nehez megkozeliteni csakugy mint a halott varosokat, amik a nevukbol kitalalhatoan regen lakott, am kisertetvarosok. ezert is valasztottuk a csoportos utazast vezetovel, es utolag is ugy erzem jol tettuk. a varosokrol es Aphimiarol magarol nem sokat tudok mondani, majd a kepek mutatjak amit latni kell, inkabb a soforunkrol beszelek egy kicsit, aki roppant kedves szir bacsi volt, meg ebedre is meghivott minket, a felesege fozott shis kebapbol. a nap vegen hazamentunk, kisse trespedtunk, majd meg egy utolso bucso setalast tartottunk Hamaban, ami nekem szinten nagyon tetszett.

Latakia, Tartus, Hama

ez az elso harom varos neve, amiket megjartunk, miutan elhagytuk Aleppo szinpatikus koreit. a busz ut Latakiaig 4 ora volt, azonban nekem szemelyszerint a varos egy csalodas, vagy legalabbis semmi izgi nincs benne.. szoval leginkabb kar bele. igy masfeloras tartozkodas utan tovabbiramodtunk Tartus fele. ami hat szintekkel jobb. Tartus igazi udulo varos, es mintha nem is sziriaban lettunk volna, alig volt kendos no, viszont terdszoknyas, trikos annal tobb. Tartus kulon szepsege, hogy vegre le lehet menni a tengerpartra, es Arwad szigete egy 20 perces tenreghullamzassal megspekelt uton elerheto. igazi halaszsziget, nagyon szep, gondolom a naplemente kulon szep lett volna ott is. este a helyi internet szolgaltato megtalalasaban ismet egy segitokesz helyi srac volt szolgalatunkra, aki elkisert minket nehogy eltevedjunk, es eddig itt volt a legjutanyosabb a nethasznalat is. az estet igy roppant kellemesen toltottuk, es mivel a szobankhoz egy roppant nagymeretu erkely is jart, ejszaka meg kellemesen elheveredtunk a csillagos eg alatt.

a kovetkezo nap reggel felkerekedtunk, hogy megtekintsuk Crack de Chevaliers varat, amit a kereszteslovagok rittyentettek ossze, hogy legyen hol megpihenniuk Jeruzsalem fele. igazabol errol nem sokat tudok meselni, ha vegre fel tudom tenni a kepeket azok majd magukert beszelnek. a tovabbut kicsit kalandos volt, Hamaig 3 mikrobuszt jartunk meg, de csak odaertunk, es a nap tovabbi reszet setalgatassal es varosnezessel toltottuk, valamint a legkozelebb eso kajalda meglatogatasaval, ami finom kajat adott, csak valahol a szomszed hazban vegig furtak, ami kisse csokkentette az est fenyet, es szegeny Mark gyomra nem birta tokeletesen a megeroltetest. most kuraljuk a problemat.
a szallas nem a legjobb, de vegulis korrekt, meg a joindulatuk nehezitette meg a mi helyzetunket, mivel joszandekbol franciaagyas szobat kaptunk, csak hat nekunk nem nagyon kell.. masnap felmentunk a citadellaba, ami lenyegeben csak egy domb, ugyhogy lejottunk. ezutan tovabbmentunk a hama muzeum fele, utkozben osszetalakoztunk helyi csoscozo kisfiukkal, akikhez mark beszallt egy korre, kepek majd mellekelve. a kirandulas utan rajzfilmnezessel es okulassal toltottuk a nap tovabbi reszet. megtudtuk tobbek kozt, hogy amit mi eddig azt hittunk az nem ugy van. Popeyt bizony nem popejnek kell ejteni hanem pa'pa'jnak... hat mindennap tanul az ember..

2008. június 15., vasárnap

elso tajekoztatas Sziriabol

hat megerkeztunk! lenyegeben mar tegnap, csak kisse faradtak voltunk jelt adni a szeles nepretegnek.

13an este hetkor indultunk az istanbuli nemzetkozi palyaudvarrol, a tervezett ut hossza 22 ora, de vegulis sztem minden tokolessel egyutt 20 alatt megjartuk. a buszut lenyegeben rendben ment, rendkivul kedves volt a busszemelyzet, kaptunk vizet, kavet, baracklevet opcionalisan, vizet sokat, es reggelire egy csokispiskotaszeru sutit, ami teljesen rendben volt. buszt Antakyanal valtottunk kisebb csuszassal, mert az elso busz telelett, ezert kulon buszt inditottak az aleppoba menoknek, az elso busz meg rogton damascusaba ment. igy a del helyett kb haromnegyed 1kor indultunk tovabb, olyan 2 korul a hatarra ertunk, ahol kis tokoles emg kenyelmeskedes gond nelkul atengedtek, nehany csomagot kinyittattak, de nekunk meg azt sem.. szoval nem volt gond. persze a tiltott pecseteket meg msot is tobbszor atneztek, mert sejtesem szerint szemrebbenes nelkul visszaforditottak volna.. tehat atertunk, innen mar csak 50 km aleppo, szoval kis kanyargassal harom fel4 korul aleppoba ertunk. ahol ujra talalkoztunk a vegtelen arab es iszlam vendegszeretettel es segitokeszseggel. a hotel megtalalasaert folytatott kuzdelemben 5 szir kompania volt segitsegunkre hol egyedul, hol csoportosan, hol rendor hol civil, hol angolul, hol franciaul, hol kezzel-labbal, es vegul eljutottunk a Hotel Syriaba. a szoba teljesen rendben van, es ma reggelre megtalaltam a megoldast a wc gyenge nyomasanak feljavitasara is.

tegnap miutan lepakoltunk, gyorsan nyakunkba vettuk a varost, negyed ora alatt (mivel rank akartak zarni) vegig futottunk a nemzeti muzeumon, ami kis odafigyelessel tok jo lehetne sztem. a delutan maradek reszeben setaltunk, felfedeztunk, interneteztunk, vacsiztunk, 30 liraert ketten ami uszkve felulbecsulve 100 ft, es eleg gyorsan elaludtunk, mert azert nem a legkonfortosabb buszon aludni.. meg hat kicsit azert melegis van. de nem veszesen.

ma reggel penzt valtottunk, ami 40 percunkbe kerult, mert itt a nemzeti bank is roppant kenyelmes, de vegul megvan :) aztan megneztunk a kereszteny negyedet, ami kicsit el van dugav, es bekukkantottunk a gorogkereszteny meg az ormeny istentiszteletre, aztan mentunk tovabb. megneztuk a nagymecsetet, ami persze ossze nem hasonlithato a kek mecsettel, de egyebkent rendben van. ezutan a bazaron keresztul felmentunk a citadellaba, jol korbeneztunk, megneztunk egy kiallitast aleppo multjarol es jelenerol a citadella vetuleteben, majd lejottunk, ismet bazaroztunk, de most penz is hagytunk itt a gazdasag tovabb lenditesere, megvettuk a buszjegyunket Latakiaba. a busz holnap reggel 7kor indul igy mar remelhetoleg 10-11 kornyeken itt is leszunk. vettunk 25 lirert egy kilo szilvat vagy ringlot, ezen nem tudtunk markkal egesz biztonsaggal megallapodni, megebedeltunk egy etteremben, vettunk eletmento vizet, majd hazasetaltunk sziesztazni. ebbol most labaltunk ki, es itt internetezunk. a mai tovabbi terv meg setalas, kavezas, teazas, embernezes.. nagyjabol. majd alvas, es kora reggeli indulas. holnap Latakia, Tartus, HC-s contact felderitese, lepakolas es Arwad szigetenek megtekintesen jo kozelrol.

ido hijjan nagyjabol ennyi a mai beszamolo. first impresion is Sziria egesz mas mint az emberek gondoljak. a nep segitokesz, rettento olcso, de irtozatosan, nagyon szep, van mit nezni, es ismet csak az embereket emelnem ki, hogy fantasztikusan jofejek.

2008. június 13., péntek

utolso bejelentkezes Isztambulbol

Ma elérkeztunk utolso napunkhoz Istanbulban, igy az utolso bejelentkezeshez is. Az elmult napok is izgalmasan teltek. Tehat szerdan volt ez eddigi legkozelebbi talalkozasom valodi helyiekkel (valodi helyi: aki nem akar semmit eladni nekem). Tortent ugyanis, hogy megint egy kerulouton probaltam meg elerni egy celpontot a varosfal toveben, igy elkeveredtem egészen helyiek altal lakott teruletre. Itt egy kedves bacsi meginvitalt, hogy csinaljak nehany kepet, meg ha t probaltunk beszelgetni is, csak az en repertoarom nem nagyon volt fedesbe az ovekkel. Igy maradtak a mutogatasok, meg a kepet. Kozben megjott a korletorvos, aki ugy tunik korbejarja a varosreszt, es mindenkit megvizsgal, vagy csak az idosebbeket, hogy minden rendben van-e. Miutan megmerte a bacsi vernyomasat, az enyemet is megmerte, es konstatalta, hogy meg ebben a melegben hegymaszas utan is normalis J ami hosszutavon jo hir. Ezutan elindultam bevenni a Karyie Múzeumot, ami azonban mint azt elfelejtettem megjegyezni magamnak, szerdan zarva van. Igy tovabb setlatam, ahol egy kupac 8 ev koruli fiu akaszkodott mellem, es mig fotozkodtunk, addig roppant baratsagosak voltak, azonban mikor nem akartam penzt adni nekik, akkor sokkal kevesbe lelkesedtek, bar szerencsere csak verbalisan.. hat hiaba a penz nagy ur. Igy mivel a napnak meg eleg nagy szazaleka hatra volt, lementem a Ciszternaba a Sultanahmetre, ami nagyon szep, de azert levagosnak tartom erte a 10 lirat osszehasonlitva mas 10 liraba kerulo nevezetessegekkel. Es itt kell megjegyeznem, hogy hasonlo a velemenyem a Galata towerrol is. De ettol meg tetszettek. Tehat ezt megneztem, valtottam penzt, hogy kifizethessem Marknak aleppoi (vagy helyi nelven halepi buszjegyemet).

Csutortok volt az utolso teljes nap itthon, igy a maradek muzeumallomanyt, a Kariye Muzeumot, ami szep volt, csak egy het alatt mar kicsit megfeneklettem a muzeumok tomenysegetol, ezert nem tudtam mar sajna olyan melyseggel vegignezni mint a korabbiakat. Aztan csak hazasetaltam, takaritottunk, mert este jott a hazineni hogy visszaadja Marknak az oppositoret es igy lehetove valjon utazasunk. Miutan elmentek, meglatogattuk utolso ejszaka leven a Galata hidat, ahol egy hangulatos kavezoban vizipipaztunk, es az en moderalasommal a tobbiek felevertekelot tartottak.

Es ma pentek reggel van, a buusz 7kor indul, 22 oras ut utan erkezik Aleppoba. Elotte meg tervben van gyuruvasarlas Markkal, illetve csomagolas keszulodes. A kovetkezo napok progjamja pedig a tervek szerint igy fest:
14en este erkezunk meg Aleppoba, ahol keresunk hostelt, letesszuk a cuccunkat, es meg este korbekukkantunk, hogy a kovetkezo napot produktivan tolthessuk. 15e egesz nap Aleppoe, meg ott alszunk, es masnap korareggel indulunk tovabb Latakkiaba. 16a delelott megnezzuk Latakkiat majd meg del korul, talan koradelutan atmegyunk Tartusba, ahol elvileg van szallasunk, ot felkeressuk, remelhetoleg lepakolunk nala, es megprobalunk delutan atjutni Arwad szigetere, majt este haza, es Tartust megnezni kicsit. 17en reggel haladunk tovabb, es megallunk a Krack de Chevaliers-nel, ami a kereszteslovagok vara volt, itt eltoltunk egy kis idot, majd tovabbhaladunk velhetoen Hama fele. Ahol este szinten szallaskereses, korulnezes. 18an Hamat nezzuk meg, vizikerekek miegymas, valamint igyekszunk kontaktot talalni a Death Cities-zel odajutasilag, hogy 19-en megszemlélhessuk oket. Az ejjelt meg Hamaban toltjuk, majd reggel elutazunk Palmyraba, amit megszemlelunk, majd ha vegzunk Damascusba megyunk tovabb. Itt szinten igyekszunk megtalalni a kontaktunkat, akinel lepakolunk, remelhetoleg segitsegevel felmerjuk a helyzetet, es 21-22es Damascust fedezzuk fol. Ezutan 22en este megyunk at Libanonba, ahol Rolanddal talalkozunk, es lepakolunk.

A terv idaig van kesz, es remelhetoleg tarthato, mert igy kicsit eroltetett de nem veszes tempoban mindent megnezhetunk es haza is jutunk idoben. Szoval viszlat Istanbul, szuk 3 het mulva talalkozunk!

http://www.facebook.com/album.php?aid=22589&l=9296b&id=664698819

2008. június 10., kedd

hetfo kedd

a bulı utan hetfon kıcsıt keson keltunk, ezert csak a Topkapı palota volt megcelozva. hat ezek a torokok tudjak hova kell epıtkeznı. olyan panorama van hogy meg.. es nagyon szep volt belul, dengeteg belso kıallıtassal. bar a trezor (amı regen kulon belepos volt) nem nagyon nyugozott le, nem volt olyan nagy szam, vıszont a harem nagyon szep volt, rengeteg teremmel, jol helyreallıtva. aztan volt egy kıallıtas a mekkaı zarandoklatrol abbol nekem a teve tetszett legjobban, csak vmı erthetetlen oknal fogva nem szabadott fotoznı. mıutan vegıgsetaltam kenyelmesen az egesz kıallıtast, lementem a topkapı kertjebe, amı egyreszt hatalmas, masreszt nagyon szep, harmadreszt nagyon csondes es kellemes. tehat oda lecsuccsentem kısse es mıg hıdeg nem kezdett lennı addıg olvastam egy fa alatt. ezutan hazasetaltam es az est tovabbı reszet otthon toltottem az ınternetezest leszamıtva.

ma elkısertem Markot a Boğaziçire, hogy korulnezzek kıcsıt, hat mıt mondjak elkepesztoen szep. egy hatalmas kampust tele fakkal, novenyekkel. fenykepeztem ıs nehanyat, dehat nem adadhato a kep. es lefenykepeztem a szoctanszeket ıs, amı nem nehany nyomı ıroda hanem egy epulet..
es mıvel kıs keveredes volt Mark vızsgajaval, ınkabb nem vartam meg, hanem elındultam, es megneztem a Galata hıdat, a horgaszokat, a Galata towert, belole korbe az egesz varost, amı meg mındıg hatalmas, aztan vıssza az Ataturk hıdon es onnan setaltam haza, es a maı nap tovabbı reszet ejtozessel kıvanom toltenı..

kepek vannak facebookon folyamatosan, tematızalas nelkul a lınkek:
http://www.facebook.com/album.php?aid=22251&l=f9fa8&id=664698819
http://www.facebook.com/album.php?aid=22252&l=e75e9&id=664698819
http://www.facebook.com/album.php?aid=22306&l=0debb&id=664698819

2008. június 9., hétfő

III.

A vasárnapi nap volt eddig a leghosszabb, mivel napközben városnézés, este erasmusos búcsúbuli volt a progi. Illetve elfogadtam első ingyenteámat. Bár azt nem kellett volna, mert lényegében sokkal drágább volt, mintha kifizetem a 2 lírát érte. Bár egyébként az almatea vmi frenetikus, és a török is, de ez egy kicsit OFF. Tehát a terv az az volt, hogy Aya Sofia és azzal pont végzem, míg vége az imádságnak, és utána bemegyek a Kék Mecsetbe. De közben rámakaszkodott egy srác, és ugyan elsőre ellenáltam, de utána mégis bedőltem a csak itt dolgozik és a barátai meg fáradtak, és amig felkelnek addig csak valakivel beszélgetni és csak semmi mást és blablabla.. na mindegy, szóval engedtem neki, hogy ő vezessen körbe a Kék Mecsetbe, és megtartottam menekülési útvonalnak az Aya Sofiát. Na hát végigmentünk, de így sokkal gyorsabban kellett menni, mint én szerettem volna, de egyébként tényleg szép meg minden. Nekem sokkal jobban tetszett mint az Aya Sofia. És utána meghívott teázni, és ott még vergődtem kicsit, hogy nekem mennem kell, mert a barátaimmal találkozom, és végül azzal sikerült leráznom, hogy megadta a telefonszámát, meg az msn címét, hogyha bármi gond lenne, akkor hívjam fel nyugodtan. Szóval nem ér ennyit egy tea mindösszességében... viszont még azt is általa kellett megtudnom, hogy nem ám olyan szép karcsú és barna vagyok, mint egy ausztrál.. hanem olyan gyorsan megyek.. :S de utána megnéztem az Aya Sofiát, ami nagyon szép egyébként tényleg. Ott is eltöltöttem másfél órát, majd utána megtudtam, hogy miért nem tudtam eddig sose bejutni a Hürren fürdőbe. Mivel kint van a turisztikai hivatal táblája is, meg tájékoztató meg történelmi háttér meg minden, tegnapig azt hittem, már bezár mire odaérek. Ami lényegében igaz is. Mert tegnap megrpóbáltam benyitni, de kulcsra volt zárva, viszont ahogy még ott olvasgattam kicsit a kiírást, kijött egy pasi, megkérdezte miben segíthet, és kiderült, hogy most nincs nyitva a cucc mert restaurálják. Az nem derült ki pontosan hogy valaha megnyit-e, de a lényeg, hogy most nincs nyitva. Tehát ezt is megtudtam. Aztán hazafele vettem szőnyeges könyvjelzőket, meg fülbevaló, és mindkét típusra van esély, hogy még beruházok majd a továbbiakban.
És hát este volt lakótársaim erasmust búcsúztató bulija, ahol megjelentek ismerősök barátok és üzletfelek. A hangulat viszonylag jónak mondható volt, hát sokat nagyon nem tudok hozzáfűzni, de érdekes eszmecseréket folytattam.

És amiről eddig megfeledkeztem, de nem tudom nem említeni egy félmondatban, láttam tegnap reggel egy leomlott házat, ami tegnap előtt még élt és virult. FB-n közzéteszek róla képeket, elég ijesztő. Vélhetően az öreg szerkezet nem bírta a villamos zötyögését, és egy idő után összeomlott.. hát ezért erősítik meg szerkezetileg a 4es metró körül a házakat J

És akkor a mai napnál tartok, amit az új rendszer szerint holnap fogok közhírré tenni. És facebookon folyamatosan közzéteszem a képeim egy részét természetesen. És azért csak egy részét, mert irtózatos mennyiségű, bár nagyrésze vélhetően kevéssé jó minődégű és ezért törlendő, csak erre még nem volt érkezésem.

Ket albumot elkezdtem feltoltenı, de ennel a gepnel ahol most ulok nıncs megfelelo feltolto program ugyhogy majd holnap egy masıknal probalkozom megınt, ugyhogy ma szoveg van es kep nıncs, ılletve persze van, mert most mar elerhetok az eddıgıek

II.

Másnap indultam első saját túrámra több-kevesebb sikerrel. A több azt jelenti, hogy rengeteget sétáltam, jöttem-mentem, a kevesebb az azt, hogy végülis nem találtam meg a helyet ahova eredetileg indultam, így az szombatra csúszott. És a pénteki nap egyik legjobb élménye volt az is, hogy ausztrálnak gondoltak (erről tegnap kiderült, hogy mégsem olyan jó, illetve nem úgy jó, ahogy én gondoltam), mivel hogy ugye az ausztálok barnák, vékonyak, jól öltöznek és szépek. Persze jobban belegondolva nem tudom miért hittem ezt, mert az eset azután történt, hogy végig gyalogoltam a 4 km hosszú rakpartot, és sehol nem találtam egy nyomrult rést a várfalon.. ezek a várfalak... hjjaa.. na szóval ez után ezer meredek kis utcán (mert Istambul tök hegyes egyébként) feljutottam nagyjából oda, ahova azelőtt másfél órával szerettem volna érni, tehát nem hinném, hogy túl sok vonzót láttak volna bennem. De szombaton végre jártam az Archeológiai Múzeumban, a Mozaik Múzeumban, megnéztem a Kék Mecset kertjét, de mivel csak fél óra volt a délutáni imáig, és nem voltam teljesen biztos benne, hogy elég hosszú a nadrágom, ezt skippeltem, és átcsoportosítottam vasárnapra. És ennek keretében bevásároltam az egész családnak, anyának két dolgot is, meg magamnak is egy kendőt, összesen 20 líráért, ami olyan 2600 HUF, szóval roppantmód baráti.. csak sajon abba a boltba nem nagyon mehetek már vissza, pedig egyébként szívesen tenném, mert az eladó fiút kedvesen de határozottan vissza kellett hogy utasítsam minden teameghívásával együtt. Hát sajna így megy ez Istambulban.. Így a szombatba még belefért több elmélkedős ücsörgős rész is, mint a forgalomirányító rendőr hosszas figyelése, vagy a járókelők bámulása.

vısszamaradt elmenybeszamolo I.

Az utóbbi napjaim kicsit sűrűn teltek, ezért nem is nagyon volt időm rendesen leírni az élményeket. Egyébként az a szörnyű, hogy most, hogy magyar billentyűzeten írok, most meg már alig találom a magyar betűket. Tehát akkor kicsit részletesebb bontásba, és elnézést amiért hosszú leszek, mostantól már majd nem J

Tehát az idefele út teljesen rendben ment, belgrádban rájöttem hogy nem szeretem a bureket mert túl zsíros, bár lehet, hogy ha nem reggel 7kor eszem akkor nem annyira. Ezt majd még kikisérletezem. Belgrádban gond nélkül tudtam jegyet venni, mindenki remekül beszélt angolul, segitőkészek voltak, megmondták pontosan mennyi a jegy, és én annyi pénzt váltottam, és lett jegyem egész isztambulig kusett jeggyel meg mindennel. Így ez a rész kilőve.

És akkor az úti élmények. Hát a belgrád-szófia táv nem egy leányálom, éspedig azért, mert addigra túl van az ember egy éjszakán, amikor alig tudott aludni, nekem a határtól még egy nagyon beszédes szerb utitárs is jutott, aki nagyon szeretett volna beszélgetni, én meg aludni, de végülis ő nyert. Aztán ő olyan fél4 körül leszállt, de fél6-tól már átváltoztunk viszonylag helyi vonattá, mert egyre több munkábamenő szállt a vonatra, így kisebb kommunát alkotva haladtunk tovább belgrádig.

Belgrádtól egy holland származású a föld kb minden részén élt greenpeace aktivistával osztottam meg új kupémat, akivel mikor épp nem pilledtem vagy aludtam, mindenféléről diskuráltam, könyvekről, filmekről, nyelvrokonságokról, bonyolult családiviszonyokról.. lényegében elég kedélyesen elbeszélgettünk. Bár ő a vége felé kicsit gyakrabban aggódott az érdemesnél azon hogy két órát késünk Szófiáig. Persz én nem izgultam, mert ugyanaz a vonat vitt tovább onnan is. Ezen kívül még volt egy középkorú amerikai világutazó hölgy a vonaton, aki épp Indiába készült Isztambulon keresztül, majd lefelé és jobbra. Szófiától egy teljesen önálló kabinnak örülhettem, ami nagyon jó volt, mert igen korai fekvéssel, még az időzóna csúszással együtt is fél10kor lefeküdtem, de így alhattam 6 órát a török határig is, ahol megint arcbavilágítás, vízumért sorbaállás.. de aztán minden meglett, és már csak 5-6 óra választott el Isztambultól. A megérkezés rendben megtörtént, Márk és Ágó fogadott a vasútállomáson, mint az a képes bizonyítékokból is látszik. Aznap délután Ágóval és Zsófival megnéztük a Török Iszlám művészetek múzeumát, meg beugrottunk kicsit a nagybazárba, meg körülnéztünk a környéken.

ıgen, bocsı, javıtom

a jo kod:
http://www.facebook.com/album.php?aid=22043&l=2fa74&id=664698819
ez pedıg a kovetkezo
http://www.facebook.com/album.php?aid=22137&l=c3bdf&id=664698819

es vannak ujabbak de most mar van rendes bejegyzes ıs, jo sok :)

2008. június 7., szombat

reload

tegnap jol lejartam a labam, de teljesen onhıbasan, ugzanıs vonatutnak neztem egy varfalat a terkepen, ıgy sose jutottam el odaıg. tehat ma ugyanaz a terv, csak mar tudom mı hol van. :) tehat ma archeologıaı muzeum, aztan mozaık muzeum, kek mecset es a furdo, meg lefenykepezgetem a hyppodromot meg az obelıszkeket.

es ausztralnak neztek, amı tok jo, mert az ausztralok tok jol neznek kı :) es feltettem kepeket facebookra, es ezzel a lınkkel elvıleg elerhetok barkı szamara. es a lınk http://www.facebook.com/album.php?aid=22043&l=2fa74&id=664698819

vıszont most megınt eltavozok, mert ramzarjak a muzeumokat es megınt lemaradok mındenrol.

2008. június 6., péntek

Isztambul, megerkezes, tea az arkad alatt

Bulgarıa, Szofıa, ejszaka

Indulas, Szerbıa

elso onallo kırandulas

amı ma lesz. merthogy a lanyok vızsgaznak, mark meg tanul, ıgy magam vagok nekı a varosnak. terveım szerınt megnezem az arceologıaı muzeumot, a kekmecsetet es egy furdot, amıt valamelzık syultan epıtett a kedvenc felesegenek. aztan utana attol fuggoen mennyı az ıdo meg barangolok kıcsıt. fentebb nehany kep latszık megerkezesemrol, ılletve az ıszlem-torok muveszetek muzeumabol. a kepeken szereplo ısmeros arcok Mark, Ago es Zsofı. rovıden ennyı, meg felteszek nehany kepet amıket most mar sıkerult elovarazsolnı a gepbol.

2008. június 5., csütörtök

Megerkeztem!

170 cm magas vagyok, ehhez megfelelö szamu kiloval, barna szemmel, voros gondor hajjal, roppantmod kuzdok a bıllentyukkel, vıszont mındezt ıstambulbol teszem. :)

tehat megerkeztem, ma helyı ıdo szerınt fel10kor, elotte az ut nagyobb zokkenok nelkul lezajlott, mındenhol tudtam jegyet vennı, adtak vızumot pecsetet ahol kellett, semmı ıllegalıs tevekenysegemet nem vettek eszre, tehat megvagyok. a kepfeltoltest valamıert egyenlore ıgnoralja ez a gep, de ıgyekszem majd orvosolnı ezt a problemat es akkor lesz sok kep ıs.

ez a bejegyzes most ılzen rovıdre sıkerul, de lesz hosszabbıs ıgerem, amınt aklımatızalodom. egyebkent Mark ıs puszıl mındenkıt! :)

azert rovıden megıs ossyefoglalom, mert elfelejtem. tehat utıpartnereım a syerb hataron egy roppant beszedes szerb srac, aztan o leszallt, es belgradtol egy multıkultı greenpeaces tag, es szofıatol vegre kıalhattam magam a teljesen kulonbejaratu sajat kusetomban. es hat most ıtt vagyok, mert a lanyokkal mıngyart megyunk muzeumlatogatnı.

2008. június 3., kedd

The 0th day

jujj jujjj most keltem fel, és reggel van, és ma éjjel indul a vonat. és már van jegyem, és vannak gyógyszereim, meg 90%ban összepakolt táskám, meg majdnem kész ajándékok leendő barátainknak, és még igazából nem izgulok, mert ma is akarok egy csomó mindent csinálni, de azért mégis. este indulok isztambulba :)

2008. május 27., kedd

Újabb lépésekkel közelebb

ma két és fél lépéssel közelebb kerültem az induláshoz! :) sőt, ha jobban utána számolok, többel. tehát felvettem a szír vízumot, és nekem spec újból pozitív élmény volt. persze a recepciós nem, mert ma sem volt sokkal érdekődőbb, mint múltkor, viszont az ügyintéző bácsi roppant előzékeny volt, kedves, emlékezett rám, hogy én vagyok a diák, aki dupla vízumot kér és szociológiát tanul, és ezt sokan tudják rólam, hogy azzal gyorsan el lehet varázsolni, ha emlékeznek rám. :)

tehát vízum megvan. ezután elmentem biztosítást kötni. az uniqánál kötöttem egy multihelp nevű dolgot, ami összevissza 19800 ft volt, és egy évig érvényes, egy huzamban max 90 napos utazásokra, de bármennyire ezen belül, az egész világra, és abszolút korrekt szolgáltatást nyújt. szóval ajánlom na.

ezután találkoztam Jetivel, ezúton is újra köszi neked a fényképezőgépet, tehát már ez is van, és olyan extra modern, hogy nem merül le negyed óra alatt vadonás új elemekkel. és beszéltem Márk anyukájával is az export cikkekről.

ezen kívül váltottam még pénzt, tettem félre a vonatjegyre kifelé, valamint itthon várt az értesítő, hogy a táskácskám vár a postán, de sajnos ma továbbképezték a postásokat nálunk, ezért nem lehetett kideríteni, hogy mi is érte lehet-e már menni.

és most már hivatalosan is megkezdődött a visszaszámlálás, jövő kedden, június 3-án az éjjeli vonattal indulok a varázslatos kelet kapuja felé. vupiiiiiii :)

2008. május 24., szombat

Útvonalterv

közben eszembe jutott, hogy csak úgy belekezdtem, és el sem mondtam, hova lesz az első út, mit csinálunk, miért és egyáltalán.

tehát kedves barátommal és egyben csoporttársammal, Márkkal nekivágunk a nagyvilágnak, illetve egész pontosan a Közel-Kelet bizonyos részegységeinek. én a tervek szerint június 1-jén az éjszakai vonattal elindulok délfelé, majd két átszállással Belgrádban és Szófiába, 3-a reggelén megérkezem Isztambulba. mivel Márknak még iskola van, meg egyébként is kiváncsi vagyok Isztambulra meg a környékére, a következő néhány napot városnézéssel, kirándulással, sightseeinggel fogom tölteni.

körülbelül 9-én indulunk tovább délfelé, Szíriába, ahol folyamatosan lefelé haladva kb 8-10 nap alatt jutunk el Damaszkuszig. Szíriában megállunk majd hosszabb-rövidebb időre Aleppoban, Latakiában, Tartusban, Hamában, Homsban, Palmyrában, majd így jutunk el a fővárosig, és ezekből a kiinduló pontokból közelítjük meg a célpontokat.

Damaszkuszból Libanon felé megyünk tovább, első megálló Bejrút, ahonnan 1-2 nap nézelődés után elindulunk felfedezni az országot. szeretnénk megnézni Byblost, Tripolit, Baalbecket, Sidont, Tyre-t, a cédrus ligeteket, de ezek mind a helyi állapotoktól függnek majd. bár én személy szerint elég derülátó vagyok (Márk meg gyárilag az), és a hely informátoraink (meg msot már a világsajtó) szeirnt is kezd normalizálódni a helyzet. lesz köztársasági elnökük, igaz, a katonaság főparancsnoka, dehát most mit csináljunk.. szóval reméljük a legjobbakat.

a kb egy hetes libanoni körút után indulunk hazafelé, és rövidebb megállókkal, talán Isztambulban kis pihivel a hónap végére érünk vissza Budapestre.

tehát ez a terv, a hátizsákom 22-én megérkezett Magyarországra, tehát már szinte semmi nem tántoríhat el attól, hogy alig több mint két hét múlva elinduljak :) nagyon izgulok, a vonatozástól extrán, és nagyon várom már! :)

2008. május 20., kedd

Salem aleikum

ma ezt legalább tízszer hallottam, bár ha pontosan utána számolok, biztos hogy többször. voltam ugyanis a szír követségen vízumot igényelni. tehát hasznos infók. igénylő lapot előre kitölteni fölösleges, fényképet csináltatni lehet a moszkván, ami útba esik. 22-es busszal a budakeszi úti elágazástól a második megálló, kis (tényleg kis) hegymászás, és már ott is állsz a barnás-bordó kapuk előtt. kicsit összezavarja az embert, hogy a kapucsengőn valami fura szöveg van, de az a bebocsátás kulcsa (höhö képzavar). bent szimpatikus recepciós bácsi, úgy néz ki, mint a Mucsi Zoltán, ha sokat napozik. nagyjából úgy is beszél. ő ad igénylő lapot, meg a félreértések elkerülése végett magyar nyelvű kitöltési útmutatót. ezután előzékenyen méretre vágja és felragasztja még a sárga esőkabátos igazolványképeket is. a következp programpont a várás az ügyintézőre. addig jönnek-mennek szírek, beszélgetnek, te kirekesztve érzed magad, de legalább felkészít a jövőre. majd jön bácsi, kérdez néhányat, hol, mit tanulsz, egyedül mész-e, ha azt hazudod, egyedül, akkor sem lepődik meg (eközben végig lapozza az útleveledet, vélhetően izraeli pecsétet keresvén). ezután elveszi igénylőlapot, pénzt, útlevelet, és azt mondja, egy hét múlva 2-kor gyere a vízumért.

tehát szír vízum no para, velem kifejezetten kedves és előzékeny volt mindenki. egyetlen megjegyzés, hogy kicsit problémásnak érzem, hogy egy hétre kiadom a kezemből az útlevelemet anélkül, hogy kaptam volna bármi igazolást az ottlétéről.. persze tudom, hogy szólhattam volna, de nem akartam balhét, szóval nyuszi vagyok.

jesszus már nincs két hét és indulok!! hűűűűű

2008. május 19., hétfő

Jóreggelt Vietnám!

Tehát ide kifejezetten az úti beszámolók kerülnek, és őszintén remélem, rengeteg-rengeteg lesz belőle! Lényeg a lényeg, hogy itt fogom közhírré tenni az összes izgalmas utamat, mindent, amit láttam, megéltem, tapasztaltam! :)

Kellemes olvasást!