előre jelezném, hogy teljesen esélytelen összefoglalnom az egész 8 napot, amit ott töltöttünk, így nem is próbálkozom vele, a képeket érdemes nézegetni, azok megmutatják merre jártunk, mit láttunk.. és ráadásul sokkal sokkal több élmény ért Libanonban mint Szíriában, sokkal több emberrel találkoztunk, beszélgettünk, velük ettünk, éltünk.
a főbb progampontok, tehát vasárnap délután érkeztünk Beirutba, ahol hostunk Roland és Jozef vett fel minket a buszpályaudvarról és rögtön feltranszportált a hegyi faluba, ahonnan a képeken látható meseszép kilátás nyílik, és rögtön megismerkedtünk egy rakat helyivel. éjjel rögtön belecsöppentünk a méltán híres beiruti éjszakai életbe, az El Bar nevű helyet belülről megtekintvén.
másnap pihenésképp kisebb nagyobb megszakításokkal 2ig aludtam én személyszerint, majd strandolás következett, majd éjszaka séta a városban, down town és háborús emlékek megtekintése.
kedden a délelőtt első felében elkisértük Roland-t bírósági ügyeinek intézésére, melynek kapcsán esélyünk nyílt betekinteni a helyi igazságszolgáltatás rendszerébe. majd ezután találkoztam az első és egyben utolsó muzulmán nővel, akivel szót váltottunk (de egyébként egyébként is alig találkoztam eggyel is) ő nagyon finom helyi kenyeret sütött nekünk. ezt követően a saidai őrvárat tekintettük meg, ahol kisebb portfolio méretű képtömeg készült rólam. a délután további részében a szappanmúzeumban tettük tiszteletünket, amihez egyébként respect. ingyenes, és annyira profin meg van csinálva, hogy hinnye. este Tony (kettesszámú hostunk) lakásában vendégül láttunk két barátot, akikkel együtt néztünk EB meccs ismétlést, valamint többszöri kísérletet tettünk füstkarika fújásra a hubblebubble-lel, ami egyébként a nargile/argile/vizipipa helyi neve.
a szerdai napot gyakorlatilag teljes egészében frissen szerzett babysitterünkkel, Tonyval töltöttük, meglátogattunk számszerint egy várat, két kápolnát, egy monostort és a cédrusokat. a nap további eredménye, hogy figyelmetlenségből a kocsiablakán kilógó részem istenesen leégett, ezután ezt kezeltem..
csütörtök byblos meglátogatásának napja volt, valamint este az első éjszaka töltése fent a hegyi faluban (ami megérne egy külön mesét, de erre most képtelen vagyok, így az érdeklődőknek alkalomadtán személyesen), este közös punnyadás a falubeli kommunával, majd a török-német EB elődöntő közös megtekintése, hazafelé élvezetes Tony-Haiko veszekedés/békülés megtekintése, majd kidőlés..
a pénteki nap viszonylagos punnyadással telt első alkalommal. az egyedüli program a sokáig alvás, a pihenés, valamint az esti bulira való lélekben való felkészülés volt. a nap extra élménye volt, hogy megtudtam, hogy a fürdőszivaccsal képes vagyok 3 liter vízben tökéletes fürdést végezni. este a buli újabb rendkívül érdekes szociológiai élményeket adott (nem az elsőt, és közel de közel sem az utolsót, hátmég ha arra gondolok, amiket majd ezután látok még.. hajjajjj :)).
szombaton én és Roland hajnali kelést választotta szemben Márkkal akinek volt esze és egész délelőtt aludt.. tehát mi konkrétan hajnalban keltünk, 3 órás alvás után, konkrétan azért, hogy megkezdhessük életem egyik legrosszabb napját. erre nem is akarok visszaemlékezni :) igény szerint szintén személyesen.. :D de az este legalább jól alakult. rég nem sétáltam ennyit, és főleg nem beszélgettem ennyit, ennyi emberrel, ennyi dologról :) éljen a beszélgetés! :D
a vasárnapi nap egyben az utolsó teljes libanoni napunkat is jelentette.. konkrét program nélkül, gyakorlatilag a pakolás, búcsúzkodás, ígéret osztások jegyében telt. este ismét lementünk Tony lakására, mivel másnap innen egyszerűbb volt megközelíteni a buszpályaudvart, bár végülis iránytaxival mentünk, de ez az eredeti elképzelések tekintetében merőben irreleváns. így tehát hétfőn délben beültünk egy taxiba, mely reményeink szerint gond nélkül átszállított volna minket Damascusban. itt is volt vicceskedés, szintén személyesen... :)
a hazautunk azt hiszem meg volt átkozva, véleményem szerint Roland volt, bár erre nincs (egyenlőre) konkrét bizonyítékom, de rajta vagyok a dolgon... eközben az egyetlen átokmentes dolog Yunus és istanbuli egy napunk volt, ezt el kell ismernem :) szóval Yunus, te könnyítetted meg azt a hetet :D ehelyütt köszönet! :) see you in october! :)
így hát én indulásomtól számított jó sokadik napon július 5-én szombat délután megérkeztünk Magyarországra piciny hazánkba.
értékelésképp nem sok mindent tudok elmondani, de azt mindenképp, hogy ez az egy hónap több szempontból is megváltoztatta az életem :) (hű ezek a nagy szavak :))
hát, ennyi...
ja, és szlovéniáról utólag legalább valami hasonlót tervezek..
Lebanon, i will be back!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése