Újabb lépésekkel közelebb

ma két és fél lépéssel közelebb kerültem az induláshoz! :) sőt, ha jobban utána számolok, többel. tehát felvettem a szír vízumot, és nekem spec újból pozitív élmény volt. persze a recepciós nem, mert ma sem volt sokkal érdekődőbb, mint múltkor, viszont az ügyintéző bácsi roppant előzékeny volt, kedves, emlékezett rám, hogy én vagyok a diák, aki dupla vízumot kér és szociológiát tanul, és ezt sokan tudják rólam, hogy azzal gyorsan el lehet varázsolni, ha emlékeznek rám. :)

tehát vízum megvan. ezután elmentem biztosítást kötni. az uniqánál kötöttem egy multihelp nevű dolgot, ami összevissza 19800 ft volt, és egy évig érvényes, egy huzamban max 90 napos utazásokra, de bármennyire ezen belül, az egész világra, és abszolút korrekt szolgáltatást nyújt. szóval ajánlom na.

ezután találkoztam Jetivel, ezúton is újra köszi neked a fényképezőgépet, tehát már ez is van, és olyan extra modern, hogy nem merül le negyed óra alatt vadonás új elemekkel. és beszéltem Márk anyukájával is az export cikkekről.

ezen kívül váltottam még pénzt, tettem félre a vonatjegyre kifelé, valamint itthon várt az értesítő, hogy a táskácskám vár a postán, de sajnos ma továbbképezték a postásokat nálunk, ezért nem lehetett kideríteni, hogy mi is érte lehet-e már menni.

és most már hivatalosan is megkezdődött a visszaszámlálás, jövő kedden, június 3-án az éjjeli vonattal indulok a varázslatos kelet kapuja felé. vupiiiiiii :)

Útvonalterv

közben eszembe jutott, hogy csak úgy belekezdtem, és el sem mondtam, hova lesz az első út, mit csinálunk, miért és egyáltalán.

tehát kedves barátommal és egyben csoporttársammal, Márkkal nekivágunk a nagyvilágnak, illetve egész pontosan a Közel-Kelet bizonyos részegységeinek. én a tervek szerint június 1-jén az éjszakai vonattal elindulok délfelé, majd két átszállással Belgrádban és Szófiába, 3-a reggelén megérkezem Isztambulba. mivel Márknak még iskola van, meg egyébként is kiváncsi vagyok Isztambulra meg a környékére, a következő néhány napot városnézéssel, kirándulással, sightseeinggel fogom tölteni.

körülbelül 9-én indulunk tovább délfelé, Szíriába, ahol folyamatosan lefelé haladva kb 8-10 nap alatt jutunk el Damaszkuszig. Szíriában megállunk majd hosszabb-rövidebb időre Aleppoban, Latakiában, Tartusban, Hamában, Homsban, Palmyrában, majd így jutunk el a fővárosig, és ezekből a kiinduló pontokból közelítjük meg a célpontokat.

Damaszkuszból Libanon felé megyünk tovább, első megálló Bejrút, ahonnan 1-2 nap nézelődés után elindulunk felfedezni az országot. szeretnénk megnézni Byblost, Tripolit, Baalbecket, Sidont, Tyre-t, a cédrus ligeteket, de ezek mind a helyi állapotoktól függnek majd. bár én személy szerint elég derülátó vagyok (Márk meg gyárilag az), és a hely informátoraink (meg msot már a világsajtó) szeirnt is kezd normalizálódni a helyzet. lesz köztársasági elnökük, igaz, a katonaság főparancsnoka, dehát most mit csináljunk.. szóval reméljük a legjobbakat.

a kb egy hetes libanoni körút után indulunk hazafelé, és rövidebb megállókkal, talán Isztambulban kis pihivel a hónap végére érünk vissza Budapestre.

tehát ez a terv, a hátizsákom 22-én megérkezett Magyarországra, tehát már szinte semmi nem tántoríhat el attól, hogy alig több mint két hét múlva elinduljak :) nagyon izgulok, a vonatozástól extrán, és nagyon várom már! :)

Salem aleikum

ma ezt legalább tízszer hallottam, bár ha pontosan utána számolok, biztos hogy többször. voltam ugyanis a szír követségen vízumot igényelni. tehát hasznos infók. igénylő lapot előre kitölteni fölösleges, fényképet csináltatni lehet a moszkván, ami útba esik. 22-es busszal a budakeszi úti elágazástól a második megálló, kis (tényleg kis) hegymászás, és már ott is állsz a barnás-bordó kapuk előtt. kicsit összezavarja az embert, hogy a kapucsengőn valami fura szöveg van, de az a bebocsátás kulcsa (höhö képzavar). bent szimpatikus recepciós bácsi, úgy néz ki, mint a Mucsi Zoltán, ha sokat napozik. nagyjából úgy is beszél. ő ad igénylő lapot, meg a félreértések elkerülése végett magyar nyelvű kitöltési útmutatót. ezután előzékenyen méretre vágja és felragasztja még a sárga esőkabátos igazolványképeket is. a következp programpont a várás az ügyintézőre. addig jönnek-mennek szírek, beszélgetnek, te kirekesztve érzed magad, de legalább felkészít a jövőre. majd jön bácsi, kérdez néhányat, hol, mit tanulsz, egyedül mész-e, ha azt hazudod, egyedül, akkor sem lepődik meg (eközben végig lapozza az útleveledet, vélhetően izraeli pecsétet keresvén). ezután elveszi igénylőlapot, pénzt, útlevelet, és azt mondja, egy hét múlva 2-kor gyere a vízumért.

tehát szír vízum no para, velem kifejezetten kedves és előzékeny volt mindenki. egyetlen megjegyzés, hogy kicsit problémásnak érzem, hogy egy hétre kiadom a kezemből az útlevelemet anélkül, hogy kaptam volna bármi igazolást az ottlétéről.. persze tudom, hogy szólhattam volna, de nem akartam balhét, szóval nyuszi vagyok.

jesszus már nincs két hét és indulok!! hűűűűű

Jóreggelt Vietnám!

Tehát ide kifejezetten az úti beszámolók kerülnek, és őszintén remélem, rengeteg-rengeteg lesz belőle! Lényeg a lényeg, hogy itt fogom közhírré tenni az összes izgalmas utamat, mindent, amit láttam, megéltem, tapasztaltam! :)

Kellemes olvasást!