Az utóbbi napjaim kicsit sűrűn teltek, ezért nem is nagyon volt időm rendesen leírni az élményeket. Egyébként az a szörnyű, hogy most, hogy magyar billentyűzeten írok, most meg már alig találom a magyar betűket. Tehát akkor kicsit részletesebb bontásba, és elnézést amiért hosszú leszek, mostantól már majd nem J
Tehát az idefele út teljesen rendben ment, belgrádban rájöttem hogy nem szeretem a bureket mert túl zsíros, bár lehet, hogy ha nem reggel 7kor eszem akkor nem annyira. Ezt majd még kikisérletezem. Belgrádban gond nélkül tudtam jegyet venni, mindenki remekül beszélt angolul, segitőkészek voltak, megmondták pontosan mennyi a jegy, és én annyi pénzt váltottam, és lett jegyem egész isztambulig kusett jeggyel meg mindennel. Így ez a rész kilőve.
És akkor az úti élmények. Hát a belgrád-szófia táv nem egy leányálom, éspedig azért, mert addigra túl van az ember egy éjszakán, amikor alig tudott aludni, nekem a határtól még egy nagyon beszédes szerb utitárs is jutott, aki nagyon szeretett volna beszélgetni, én meg aludni, de végülis ő nyert. Aztán ő olyan fél4 körül leszállt, de fél6-tól már átváltoztunk viszonylag helyi vonattá, mert egyre több munkábamenő szállt a vonatra, így kisebb kommunát alkotva haladtunk tovább belgrádig.
Tehát az idefele út teljesen rendben ment, belgrádban rájöttem hogy nem szeretem a bureket mert túl zsíros, bár lehet, hogy ha nem reggel 7kor eszem akkor nem annyira. Ezt majd még kikisérletezem. Belgrádban gond nélkül tudtam jegyet venni, mindenki remekül beszélt angolul, segitőkészek voltak, megmondták pontosan mennyi a jegy, és én annyi pénzt váltottam, és lett jegyem egész isztambulig kusett jeggyel meg mindennel. Így ez a rész kilőve.
És akkor az úti élmények. Hát a belgrád-szófia táv nem egy leányálom, éspedig azért, mert addigra túl van az ember egy éjszakán, amikor alig tudott aludni, nekem a határtól még egy nagyon beszédes szerb utitárs is jutott, aki nagyon szeretett volna beszélgetni, én meg aludni, de végülis ő nyert. Aztán ő olyan fél4 körül leszállt, de fél6-tól már átváltoztunk viszonylag helyi vonattá, mert egyre több munkábamenő szállt a vonatra, így kisebb kommunát alkotva haladtunk tovább belgrádig.
Belgrádtól egy holland származású a föld kb minden részén élt greenpeace aktivistával osztottam meg új kupémat, akivel mikor épp nem pilledtem vagy aludtam, mindenféléről diskuráltam, könyvekről, filmekről, nyelvrokonságokról, bonyolult családiviszonyokról.. lényegében elég kedélyesen elbeszélgettünk. Bár ő a vége felé kicsit gyakrabban aggódott az érdemesnél azon hogy két órát késünk Szófiáig. Persz én nem izgultam, mert ugyanaz a vonat vitt tovább onnan is. Ezen kívül még volt egy középkorú amerikai világutazó hölgy a vonaton, aki épp Indiába készült Isztambulon keresztül, majd lefelé és jobbra. Szófiától egy teljesen önálló kabinnak örülhettem, ami nagyon jó volt, mert igen korai fekvéssel, még az időzóna csúszással együtt is fél10kor lefeküdtem, de így alhattam 6 órát a török határig is, ahol megint arcbavilágítás, vízumért sorbaállás.. de aztán minden meglett, és már csak 5-6 óra választott el Isztambultól. A megérkezés rendben megtörtént, Márk és Ágó fogadott a vasútállomáson, mint az a képes bizonyítékokból is látszik. Aznap délután Ágóval és Zsófival megnéztük a Török Iszlám művészetek múzeumát, meg beugrottunk kicsit a nagybazárba, meg körülnéztünk a környéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése